14. rész: A randi

Ellie és én hümmögve álltunk az ágyam előtt. Na, nem mintha egy férfimodell terpeszkedett volna ott, csupán néhány ruha volt kiterítve oda.
 -Szerintem a fehér pólómat veszem fel a fehér sortommal, és ezzel a piros telitalpú szandállal,  hozzá a piros karkötőmet és fülbevalómat fogom felrakni.-gondolkoztam hangosan, aztán a tekintetem Ellie-re tévedt, aki olyan riadt arckifejezéssel bámul, hogy azt hittem, minimum egy vámpír van mögöttem.
 -De az nem annyira dögös.-itt én néztem rá kicsit furán.
 -Ellie, nem modellnek indulok, hanem egy randira.
 -Egy randira Harry-vel. Szóval a vörös minit vedd fel, a kiegészítők maradhatnak.-ezen elvitáztunk egy darabig, de én győztem. A hajamat egyszerűen oldalra fontam, és már mehettem is. Harry az ajtó előtt várt, nm tudom mióta, mert nem is kopogtatott vagy csöngetett.  Egy ideig kínos csöndben lépkedtünk egymás mellett, majd megszólaltam.
 -Hova megyünk?
 -Ööö...én utánad mentem. Gondoltam te viszel el valahová, én meg fizetek.-Ez elég bunkó megjegyzésnek hatott a szememben.
 -De Te vagy a fiú, és Te hívtál randira, elvileg megszervezted. Úgy gondoltam foglaltál asztalt egy puccos étteremben vagy ilyesmi.
 -Azok olyan sablonrandik. És amúgy sem vagy úgy öltözve.-lehet, hogy tényleg a minit kellett volna választanom. Dühösen meredtem rá. Ő pedig szintén dühösen nézett rám vissza. Elővetem a piros táskámból a telefonomat, és felhívta Ellie-t.
 -Ellie! Te vagy a randi szakértő, mondd el nem neki kellett volna megszervezni a randit.-távolabb vonultam.

-Na, jó Harry. Szerintem menjünk le a partra sétálni.-mosolyogtam rá. Elindultunk, még mindig szótlanul, d a haragunk már elszállt. Egyszer csak Harry megfogta a kezemet. Úgy, ahogy a párok szokták. Tisztára megőrültem. A parton belegázoltam a vízbe, Harry-t magam után húzva. Mivel fürdőruha egyikünknél sem volt, ezért ruhástul pancsoltunk. Csurom vizesen kifeküdtünk a homokba száradni, miközben elkapott minket a röhögőgörcs. Aztán elindultunk haza. Szerintem sem néztek minket furának az emberek, néhol még vizesen, és teljesen homokos háttal és hajjal. A házunk előtt egy szűzies csókot nyomtam az ajkára, valószínűleg nem erre számított. Ahogy felrohantam a szobámba, áthívtam Ellie-t, hogy egy csajos este mellett kitárgyaljuk az egész randit, és hosszasan kielemezzünk minden apró ,,jelet".

13.rész: Összeillünk

Ellie elkísért Harry lakásához, mondjuk nem tudom, hogy honnan tudta, de nem lényeg. A torkomban dobogó szívvel felcsöngettem.
 -Igen?-szólt bele egy lány hang.
 -Ööö...én Harryt keresem.
 -Itt nem lakik semmiféle Harry.-Ellie-re pillantottam, aki csak megrázta a fejét, ellökött a kaputelefontól és beleszólt.
 -Gemma! Engedj már be minket! Én vagyok az, Ellie, meg Harry jövendőbeli barátnője, Molly.-az ajtó hangos zúgással kinyílt, mi pedig beléptünk. Ez egy szupermodern ház volt belülről, és ahogy sejtem, csak Harry lakik itt.
 -Ez nem egy társasház?-kérdeztem csodálkozva.
 -Csak annak van álcázva. Hogy a rajongók ne jöjjenek rá, meg amúgy is Gemma Styles név van kiírva, aki a nővére, és általában ő van itt, de a lakás a kettejüké.-megnyomta a lift hívógombját. volt lépcső is, és én azt jobban szerettem. De rájöttem, hogy ha a lépcsőn indulnék el, akkor nagy valószínűséggel eltévednék, így inkább Ellie-vel maradtam, aki már ismeri a járást. Ő viszont utál lépcsőzni, így elfogadtam a választását, meg nem is lett kedvem hosszas vitába bonyolódni, amit a végén nagy valószínűséggel úgy is ő nyert volna. Felmentünk a 3. emeletre, ami Gemma emelete volt és ott Ellie-vel kiszálltunk. Mint kiderült én csak egy pillanatra. A liftből kilépve Gemma mosolygós arcát pillantottuk meg, aki szívélyesen üdvözölt minket.
 -Molly, Harry a 6.-on van.-biccentett a lift felé. Nem tetszett, ahogy elrángatta mellőlem az LB-met, de amúgy kedves lány volt. Remegő térdekkel léptem ki a liftből. Egy tiszta, modern lakosztályban találtam magamat. Ez volt a legfelső emelet. A plafon átlátszó volt, így most a felhőket lehetett látni, este meg a csillagokat. Ez nagyon megragadott, de aztán észbe kaptam, és körülnéztem. A nappaliban voltam. A kanapé fekete volt, előtte egy dohányzóasztal, és az előtt egy hatalmas TV. Mellette fotelek, ugyanolyan fekete színben. A konyha a nappaliba nyíl, szóval amerikai konyha volt. Nagyon modernnek tűnt, főzőlap volt, egy nagy mikró, meg kávéfőző. A TV mellett nyílt egy folyosó. Mivel máshova nagyon nem tudtam menni, és mivel Harry nem volt itt, ezért elindultam a folyosón. Az első, amibe benyitottam egy kis helyiség volt,  WC. Tiszta és nem volt benne semmi különös. Gondolom ez is valami modern WC, habár nem tudom mit ami miatt az lenne. Lehet benne zenét elindítani, vagy hangosan olvas? A második egy hatalmas fürdőszoba volt. Volt benne egy jakuzzi, meg egy fekete zuhanykabin.  És ott volt a fehér mosdókagyló és fürdőszoba szekrény. Mivel már csak egy szoba volt hátra, úgy saccoltam, hogy az lesz Harry-é, hacsak nem bújócskázik, de ezt nem tartottam valószínűnek. Úgy tűnik, ha izgulok, az kihozza belőlem a Humor Herold-ot. Bekopogtattam a fekete ajtón.
 -Gyere!-kiabálta, én pedig nyeltem egy nagyot, és benyitottam. Az ágyán fetrengett, és valamit olvasott eddig, de most csodálkozva nézett rám. nem rám számított.
 -Meglepetés!-mondtam zavaromban nevetgélve égővörös fejjel.-Nem akartalak zavarni, csak gondoltam, meg kéne beszélnünk, hogy pontosan mi is van...velünk.-böktem ki. Bólintott és becsukta a könyvet.Felült és megpaskolta maga mellett a helyet, mintha kutya lennék, de per pillanat gyorsan helyet foglaltam. Egyikőnk sem szólalt meg, csak ücsörögtünk csendben. Nem tudom hány perig, mert szerintem csak úgy vánszorogtak a percek. Hirtelen odahúzott magához és megcsókolt. Ott ültünk az ágyon csókolózva. Aztán egyszer csak eltolt magától, én pedig kinyitottam a szememet és kérdőn pillantottam rá.
 -Leszel a barátnőm?-kérdezte.
 -Igen.-válaszoltam határozottan, és újra megcsókoltam.

12.rész: A csúszda

Ott álltam, totál lesokkolva, a többiek mosolyogva konstatálták, hogy végre valahára csak összejöttünk. Vagy mi. Ezt még most én sem tudtam, de gondoltam majd megbeszéljük valamikor. Kicsit remegtem, de szerencsére ott volt Harry, aki erősen szorított magához, mert a csók végeztével sem engedett el. Szerencsére. Mert bizonyosan összeestem volna, ott a járdán, az utca kellős közepén. Harry átölelt, én pedig beszívtam az illatát, majd eltoltam magamtól. Belenéztem a zöld szemébe és elmosolyodtam. Odahajoltam, lágyan megcsókoltam és elszaladtam. Ne kérdezzék miért, talán gondolkodnom kellett. De nem jött utánam, hanem csak ott állt és engem követett a tekintetével. Senki sem mozdult. A régi játszótérre mentem, amit már félig-meddig leromboltak, így elhagyatott volt. Ellie-vel mindig ide jöttünk. Most is kinyitottam a nyikorgó kerítéskaput és bementem a város legszélén álló kis, régen játszótér néven híressé vált telekre. Felmásztam a mászóka-csúszdába Ezt Ellie-vel neveztük el így, mert egy olyan csúszdáról volt szó, amibe nagyon nehezen tudtuk magunkat kisebb korunkban felküszködni, és a csúszda pedig zárt, mintha egy nagy cső lenne. Hihetetlen sebességgel, amit még egy gepárd is megirigyelne, felkapaszkodtam a csúszda belsejébe. Eszembe jutott, hogy Ellie-vel gyakorlatilag gimi előtt itt éltünk. Azóta elmúlt a gyerekkor és a kőkemény tanulás vette át a helyét, hamarosan el fogunk  költözni és talán ez a csúszda örök időkig fog itt állni, magányosan és visszhangzik benne a nevetésünk, és a boldog pillanatokat örökre a szívébe zárta ez az egykor egyszerű, most az emlékek őrzőjévé avanzsált csúszda. Ahogy a falához közelebb hajoltam, láttam, a neveket. Ez első "szerelmeink" nevei. Az enyém volt Josh az övé pedig Michael. Persze, általános suli után mit sem hallottunk felőlük, pedig nekem Josh volt az első OLYAN barátom. 

 -Molly.-hallottam Ellie hangját a hátam mögül. Rámosolyogtam, de közben egy könnycsepp gördült ki a szememből. Amit persze száz másik követett. Ő is elpityeredett. Ott ültünk a csúszdában, és sírtunk egymást átölelve.

 -Akkor minden olyan könnyű volt. Nem volt semmi, csak a felhőtlen szórakozás, és jövőre már egyetemre megyünk.-szipogtam a hajába.

 -Tudom.-már zokogott.

 -Újra gyerek akarok lenni. Át akarom élni, újra.-bőgtem, mint egy kisgyerek. Ez az egy ezek szerint nem változott. Ő szomorúan pillantott rám, de elmosolyodott. 

 -Tudom.-mondta megint, miközben egy mozdulattal letörölte könnyeit. Mintha ez a gyerekkor utolsó könnycseppje lenne. Elsöpörte a gyermekkort és most egy ifjú nőként ül előttem, aki okos, és boldog. Úgy éreztem én vagyok a síró gyerek, miközben ő már felnőtt.-Én is.-mondta, ezzel megerősítve abban, hogy már nem gyerek. Követtem a mozdulatát és én is letöröltem a könnyeimet. Ekkor éreztem meg, hogy már nem vagyok gyerek. A falon lévő nevek a múlté. Vissza nem nézve hagytuk ott a neveket, az emlékeket a csúszdának, aki örök időkre megőrzi majd őket.   

Huh. Remélem tetszett. Ez kicsit "sötétebb"hangulatú, d azért remélem tetszett. 

 Pussz:K

11.rész: Mersz vagy mersz?

Még vagy 1 hétig nem voltam hajlandó találkozni Harry-vel. Ellie-vel, Niall-lel, Louis-val, Liam-mel és Zayn-nel rendszeresen találkoztam, sokszor meg is látogattak, de ez volt az a hete a nyárnak, amiben azon kívül, hogy otthon ültem nem csináltam semmit.A táncórákat a maradék nyári szünetre felfüggesztették, ezét a mozgásom annyiból állt, hogy reggel és este lementem futni, mint minden másik napon is. Vagy a gép előtt ültem, és a Facebook-on lógtam. Harry nem esedezett a bocsánatomért, egyszerűen csak annyit írt, hogy sajnálom. De egy szombati napon úgy döntöttem, hogy elmegyek Ellie-vel a próbára.
Reggel a szemem hirtelen pattant ki. Gyorsan a tükörhöz mentem és szemügyre vettem magam. Sírni nem szoktam, ezért ez a kis incidens sem váltott ki belőlem hosszas, zokogással teli órákat, ezért még amikor az eset megtörtént, akkor is sírtam, de a hét további részében csak makacskodtam, felhúztam az orromat, és meg voltam sértődve. Szóval a szemem alatta maximum egy karika húzódott, amúgy elég jól megúsztam a forgolódásokkal teli éjszakákat. A hajam kócos volt, mint mindig, szóval ezen már meg sem lepődtem. Ellie, mint LB-m a megmentésemre sietett, és betoppant hozzám reggel 9-kor, csoda, hogy fel tudott kelni, mindenféle kenceficével. Mikor megérkezett betuszkolt a fürdőszobába egy jó illatú tusfürdővel és samponnal, meg egy mentolos fogkrémmel. Sejtettem, hogy nem azért zárt be, hogy megegyem a kezemben lévő csodaszereket, ezért beálltam a tus alá, bedörgöltem magam mangós tusfürdővel, a hajamat megmostam, és, mint egy ázott kutya, úgy léptem ki a zuhanykabinból. Ha már ott voltam, akkor a fogmosást sem hagytam ki és végül kiléptem a gőzölgő fürdőből. Ellie csak bólintott, majd magával rángatott a szobámba, ahol is kiválasztotta a megfelelő ruházatot. Nagy kincs ám egy Legjobb Barátnő, főleg ilyen esetekben, amikor megszálltan segít rajtad. Kiválasztott egy sima fehér pólót, amin Anglia zászlaja van, egy fekete sortot, és persze az elmaradhatatlan kiegészítőket. A hajamat megszárította, és felcopfozta a fejem tetejére. A sminkemet nem vitte túlzásba, szerencsére. A végeredménnyel még én is meg voltam elégedve. Miután felszenvedtem magamra e kedvenc fehér Converse-emet elindultunk. A fiúk már elkezdték a próbát, amikor mi betoppantunk. Gyorsan csak leültünk a garázs falának a tövébe, és ott hallgattuk a zenéjüket, mikor pedig véget ért a próba, ami elég mókásra sikeredett, tapsoltunk. A fiúk szintén lehuppantak mellénk és úgy döntöttek, hogy halálra csikiznek minket. Ellie-vel úgy visítottunk, mint a kismalacok, ami, ha így visszagondolok, nem volt túl nőies megnyilvánulás. Én tudniillik nagyon csikis vagyok, de szerencsére túléltem a nagyon hosszadalmas kínzást, kb 1 percig tartott. Mind lihegve, és nevetgélve ücsörögtünk.
 -Játszunk valamit?-kérdezte Ellie. Persze itt mind a 7-en hétféle lehetőséget nyögtünk be, amiből hosszas ,,veszekedés" kerekedett, de végül eldőlt, hogy 'Mersz vagy mersz'-ezünk.
 -Molly.-szólalt meg Harry, jelezve, hogy ő fog mondani.-Mersz avagy mersz?
 -Hmm...nem is tudom. Talán mer...nem inkább merek.-a többiek kuncogtak. De Harry komolyan nézett rám.
 -Akkor-itt elhallgatott egy pillanatra-bocsáss meg nekem.-Itt mindenki elfelejtett levegőt venni. Ránéztem.
 -De nem is haragszom.-próbáltam elviccelni, de ő tudta, hogy nem mondok igazat.
 -Molly, most komolyan meddig akarsz még haragudni?-csattant fel. Bennem megállt az ütő. Hogy gondolja?! Még neki áll feljebb?
 -Ez most komoly?-kérdeztem dühösen.-Még te agy megsértve, miközben TE csókoltál meg, és utána voltál olyan kedves, hogy azt mondd, hogy nem akarod, hogy valaha is legyen közöttünk akármi is-a többiek csendben néztek minket. De tudtam, hogy ezen a veszekedésen túl kell esni. Nem mondott semmit, csak nézett.
 -Nem akartam.-bökte k végül én pedig leesett állal bámultam rá.
 -Csak ennyit tudsz mondani?-kérdeztem halkan.-Hogy nem akartad? De mégis megtetted. Sajnálom.-szomorúan pillantottam rá, és lassan kimentem a garázsból. Már az utcán jártam, amikor megragadta valaki a kezemet, és maga felé fordított. Harry. Megcsókolt. Én egy ideig nem csináltam semmit, de aztán a nyaka köré fontam a kezemet és visszacsókoltam. Belemosolygott a csókunkba, de továbbra sem engedett el.

10. rész: Otthon

Miután valamennyire összeszedtem magam, feltápászkodtam és beültem egy taxiba. Merengve néztem a mellettem elsuhanó szürke tömböket, a gondolataimba merülve. Otthon bevágtam magam mögött az ajtót. Anyu borzas hajjal, egy kerek szemüveggel a szemén csodálkozva nézett rám. Ő és én nagyon hasonlítottunk. Mind a kettőnknek barna haja és zöld szeme van. Nagyon közel állunk egymáshoz. Látta rajtam, hogy eléggé ki vagyok akadva, ezért gyorsan átölelt. Végigsimított a hajamon és halkan nyugtatgatott. Nem kérdezte mi történt. Sosem tette. Mindig úgy volt vele, hogy majd elmondom ha akarom.
 -Kell Kate és Leó? Meg nutella és fagyi?-kérdezte halkan, mire hüppögve bólintottam.
Letelepedtünk a kanapéra és elkezdtük nézni a Titanicot. Végigsírtam az egészet, miközben vaníliadagyival tömtem magam. Anyu a film után kiment, hogy összedobjon valami finomat. Megcsörrent a telefonom. Ellie hívott, de nem vettem fel hanem csak lehalkítottam.
 -Anyu, felmegyek fürdeni.
 -Oké, Kicsim. Mire lejössz készen lesz a Bolognai Spagetti.-ejtette ki olaszosan. Felkuncogtam. A kádat teletöltöttem forró vízzel. A szobát ellepte a gőz. Elindítottam az MP3 lejátszónat és relaxáltam. Gyorsan hajat mostam és törülközőkben kiléptem a fürdőből. Anyu már meg is terített. Próbáltam a spagetti fenséges ízére koncentrálni. Miután megettem az uzsonnát elindultam felfele a szomámba.
 -Anyu, lefekszem aludni. Jó éjt!
 -Jó éjt!-bólintott megértően és folytatta a varrást. Ez neki egy hobni, amit én is szeretek.
Odafent megnéztem a telefonomat. 24 nem fogadott hívást találtam, amit Ellie, Zayn, Niall, Louis, Liam és Harry hagyott. Ellie igyebár a legjobb barátnőm, neki tartoztam annyival, hogy felhívtam. Kicsöngött.
 -Molly! Jól vagy? Nincs semmi baj?
 -Igen Ell, jól vagyok, csupán belegázoltak a lelkembe.-vágtam rá.
 -Harry sajnálja és nem úgy gondolta.-magyarázkodott.
 -Ezt neki kellett volna elmondania.
 -Molly, nem vetted fel a telefont.-mondta szemrehányóan.
 -Nem haragszom. Hiszen csak az igazat mondta.-vágtam rá keserűen és lecsaptam a telefont.


Ez nem lett calami hosszú rész, de most csak telefonról tudtam írni és úgy nem szeretek annyira, de mindegy. Remélem tetszett a rész.
            Pussz: K

9. rész: Az interjú

Valaki ráfeküdt a csengőre. Kómásan, kikászálódtam az ágyból, és az ajtó felé vettem az irányt. Út közben egy gyors pillantást vetettem a tükörképemre. Hát nem voltam valami csodálatos. A hajam egy konkrét szénakazal volt, azt a bizonyos tűt egyenesen lehetetlen lenne megtalálni benne. A zöld szemeimet alul fekete karikák övezték, kicsit panda beütéses volt az egész. Tegnap kicsit sokáig voltunk el, megünnepeltük a fellépésünket. Aztán Ellie-vel itthon mindent kitárgyaltunk és úgy hajnali 4 körül aludhattunk el, és nem esett valami jól ez a 10 órás kelés. Ellie a fejére húzta a párnát, szó sem lehetett arról, hogy Ő menjen ki ajtót nyitni. Anyu már elment dolgozni, csak egy üzenetet hagyott. Gyorsan kitártam az ajtót, és a csengő is abbahagyta a csengést. Ott találtam magam 5 fiúval szemben, nem a legjobb állapotomban, de már láttak így, szóval annyira nem izgatott. Ők mind befurakodtak az ajtón. Lehetetlenül néztem rájuk.
 -Srácok! Nem gondoljátok, hogy kicsit korán van?-öleltem meg őket egyesével.
 -Ennyire fáradt vagy?-kérdezte Louis és Kevint, a galambot lehelyezte a konyhapultra.-Mit csináltál te éjszaka?-kérdezte kaján vigyorral az arcán.
 -Csajos estét tartottunk Ellie-vel, mert alig jut mostanság időnk egymásra. Kértek kávét?-mindenkinek felcsillant a szeme, ezt igennek vettem.
 -Ellie itt van?-kérdezte Niall.
 -Igen, fent van a szobámban, menj csak fel. Csak vedd figyelembe, hogy lányos estén vagyunk túl, és nem az én szobám a megtestesült rend.-Niall már a lépcsőn ment fel, de én még utána szóltam.-Niall, ne húzd le róla a takarót!
Beszélgettünk és nevetgéltünk a fiúkkal, amikor Ellie, felismertem, ordítása szelte át a levegőt.
 -Úgy látszik mégis lehúzta a takarót.-dünnyögtem.
Ellie morcosan jelent meg a lépcső tetején, és ahogy lejött megragadott egy bögrét, amibe, direkt előre töltöttem kávét. Miután kellőképpen feltöltődtünk, elmentünk valahogy rendbe szedni magunkat. Felöltöztünk, fogat mostunk, egy kis alapozó és korrektor, utána egy kis szempillaspirál, meg persze egy kis szájfény.
Ellie haragja elpárolgott, és boldogan csókolta meg Niall-t, elég hosszan. Mi egy ideig néztük őket, majd Zayn egy idő után megelégelte.
 -Niall, haver! Mi is itt vagyunk, amúgy meg menjetek szobára.-mi, többiek, ezen jól elröhögcséltünk. Niall és Ellie is leültek.
 -Nos, szóval azért jöttünk ide, hajnalok hajnalán, hogy megmondjuk nektek, hogy interjúnk lesz.-Ellie és én, hogyha ölni tudnánk a tekintetünkkel, akkor már régen halottak lennének ezek a fiúk.
 -Ti komolyan ezért ébresztettetek fel minket, hogy ezt közöljétek? Már bocs, de szinte minden nap van interjútok, és nem lenne valami vidám életetek, ha ebből szokást csinálnátok. Mármint abból, hogy reggel ideállítotok, meg minden.
 -Rólatok lesz interjúnk.-jelentette be ünnepélyesen Louis.
 -Oké, akkor majd megnézünk titeket a TV-ben.-még mindig értetlenkedtünk.
 -És azt akarjuk, hogy ti is ott legyetek.-folytatta Harry.

Niall odalépett hozzám, mikor kiszálltunk a kocsiból.
 -Molly, szeretnék kérni valamit. El akarom mondani Ellie-nek, hogy szeretem, és úgy gondoltam, hogy itt a jó alakalom, és ország-világ megtudná, meg persze ő is. Nem akarom kitenni ilyesminek, minthogy rajongók, de elengedni sem. Szerinted ez jó alkalom lenne?-úgy hadart, hogy alig bírtam kivenni, hogy mit mond.
 -Niall, ez remek ötlet.-Ránéztem Ellie-re, aki felhőtlenül ment előttünk, és nevetett a fiúkkal.

 -Persze nekik külön öltözőjük van.-mormogtam magamban, amikor beléptem Harry-hez is. Már csak ő maradt, gondoltam adok neki bátorítást.
 -Szia, Molly!-köszöntött boldogan.
 -Haz! Csak sok szerencsét akartam kívánni.
Kicsit bohóckodtunk az öltözőben. Vagyis egymást csikiztük. Aztán egyszer csak magához húzott és....megcsókolt. Én visszacsókoltam. Aztán hirtelen bekopogtak, és Harry-t hívták, aki el is sietett, bármilyen magyarázat nélkül. Mi Ellie-vel az operatőr mögé ültünk. Én csendben gondolkodtam, a csókon. 'Vajon Harry szeret?' Nem tudtam, hogy mit gondoljak. Egy ideig a közelgő turnéról esett szó.
 -Niall, úgy hallottam, hogy van egy titokzatos lány, akit Ellie-nek hívnak.-mondta a operatőr.
 -Nos, igen. A neve Danielle Andrews. És szeretnék neki mondani valamit.-ránk nézett és pedig felfelé tartottam a hüvelykujjam.-Ellie, szeretlek.-Nos, itt Ellie elsírta magát, és csak annyit tátogott, hogy ,,Én is".
 -Akkor ő a barátnőd?-ez a riporter nem tud semmit felfogni?
 -Igen.-válaszolt rá határozottan Niall. Én Ellie-t szorongattam, mert féltem, hogy összeesik.
 -Harry, valamelyik nap láttunk téged, egy barna hajú lánnyal, akit a hátadon cipeltél. Ő a barátnőd?-kérdezte a riporter. Rám gondolt?
 -Nem, ő szigorúan csak barát, és soha nem is lesz több.-monda kíméletlenül. Mi?! Lefagytam. Megcsókolt, és nem is szeret. Kicsit sem. És nem is fog. Éreztem, hogy ellepik a szememet a könnyek. Ellie is észrevette.
 -Jól vagy?-kérdezte aggodalmasan.
 -Persze, Ell, csak kicsit kimegyek levegőzni.-mindegyik fiú, kivéve Harry-t, lefagyott. Ők sem értették. Nem nézte hátra, csak kiszaladtam a teremből, az épületből. Leginkább a világból is kiszaladtam volna, de azt nem tehettem. Leroskadtam és csak sírtam. Hogy lehettem ilyen bolond?

8. rész: Egy pontot

Ott ültem az öltözően, amit megosztottam Ellie-vel is, de ő még a folyosón volt Niall-lel. A maradék négy fiú nálam volt bent, de ők is elmentek, miután sok szerencsét kívántok. Szóval ott ültem az öltözőnkben egyedül, remegve. Féltem, hogy elrontom, kinevetnek vagy valami, pedig nm volt mitől izgulnom, hiszen próbán már minden tökéletesen ment. Éppen a gondolatmenetem közepén tartottam, amikor benyitott valaki. Gondoltam Ellie, így hát fel sem néztem, de akkor megszólalt Harry.
 -Izgulsz?-kérdezte, szinte suttogva, mire bólintottam.-Pedig biztosan ügyes leszel.-kacsintott.-Olyan szépen táncolsz, mintha valami pehely lennél.-folytatta költőien, én pedig felvontam a szemöldököm.
 -Ezt te találtad ki?
 -Nos, nem, de a szándék a fontos. A neten láttam.-Felnevettünk. Ez oldotta a feszültséget. Hirtelen közelebb húzott magához, és megölelt. Szorosan lehunytam a szemem.-Ügyes leszel.-dörmögte a hajamnak, én pedig a vállába fúrtam a fejem.-Keress egy pontot, amit végig nézhetsz, és úgy könnyebb. Én is mindig azt szoktam csinálni.-csend telepedett ránk, csak öleltük egymást, én pedig erőt merítettem belőle. Ekkor azonban Ellie nyitott be, mi pedig szétugrottunk.
 -Öhm...nem akartam zavarni, bocsi. Helen mondta, hogy álljunk be, és te vagy most a Hattyú.-kacsintott. Zavartan ránéztem Harry-re, aki biztatóan elmosolyodott, és kimentem a szobából.-Ez meg mi volt?-állított meg Ellie, és mélyen nézett a szemembe.
 -Semmi, csak nagyon izgultam, és megölelt.-a hangom halk volt.
 -Gyorskérdés.-ez amolyan játék szerűség volt nálunk. Mindig gyorsan és az igazat kellett mondani.-Ha Harry megkérne, hogy legyél a barátnője, igent mondanál?-Leesett az állam. Ez gonosz húzás volt, és nem volt jó, hogy még mielőtt magamnak is bevallottam volna, ár másnak kell.
 -Igen, azt hiszem.-elmosolyodott.

Kiléptem  a színpadra. A lámpa vakítóan égett, alig láttam valamit. Álarcként mosolyogtam, miközben ijedten és zavartan pillantottam körbe.'Egy pontot'-gondoltam magamban, és akkor észrevettem. Ott ült kíváncsian, és mosolygott rám. Én még szélesebb mosolyra húztam a számat, és a gyönyörű zöld szemébe fúrtam az én zöld szempáromat. Meghallottam a zenét, és elkezdtem.

A közönség hangos tapsviharban tört ki, mikor véget ért a darab, mi pedig gyorsan sorba álltunk, és meghajoltunk. Boldogan, és megkönnyebbülten léptem ki a folyosóra. Még mindig a jelmezem volt rajtam.Ott állt. Én pedig a nyakába ugrottam.
 -Köszönöm.-elmosolyodott.
 -Nincs mit.
A fiúk megvárták míg átöltözünk, és együtt léptünk ki a meleg utcára. Már alkonyodott, mi pedig nevetve sétáltunk el.

Nos, meghoztam a következő részt, remélem tetszett. Amúgy nyugodtan írjatok kommentet, nem harapok ;)
Nem tudom mikor hozom a következő részt, de igyekszem.
                            Pussz: K