Gyorsan átöltöztem, és kisiettem a terembe.
-Helen!-szólítottam meg a tánctanárnőmet.-Ellie ma nem tudott jönni.
-Ó, ezt szomorúan hallom. Akkor ma veled elgyakoroljuk az összes szerepet. Jelentkeztünk a színházba, hátha elő tudjuk adni őket. A válaszra még várni kell egy kicsit, de majd tájékoztatlak.-én ott álltam lesokkolódva, hogy lehet, hogy valóra fog válni egy álmom, és felléphetek a színházban.-Molly!-Helen szigorú hangja visszarángatott a próbaterembe. Felnéztem Harryre. Engem figyelt, és amikor észrevette, hogy nézem rám mosolygott.-Molly, állj be a Diótörővel kezdjük most.
Egy kimerítő 2 órás próba után visszaszaladtam az öltözőbe, és magamhoz képest rekordidő alatt felöltöztem. Harry a folyosón várt. Már éppen kiértünk az épületből, amikor eszembe jutott, hogy ott hagytam a telefonomat.
-Harry, csak egy pillanat bent hagytam a telómat, csak visszamegyek érte. Várj meg itt.
Gyorsan kapkodtam a praclijaimat, és már éppen a folyosón voltam, amikor Will, a táncpartnerem, megszólított.
-Molly! Nincs kedved elmenni valahova velem?
-Most?-kérdeztem döbbenten.
-Nem, hanem...szombaton. Vacsorázni.
-Persze, benne vagyok.-mosolyogtam rá. Várjunk csak ez egy randi?!-Will! Ez egy randi?-csak zavartan bólintott, és aztán elsietett. A gondolataimba merülve léptem ki az ajtón, el is feledkezve Harryről.
-Haragszol rám?-kérdezte csendben, én pedig hátraugrottam 1 métert.
-Uhh, Harry, megijesztettél.-próbáltam újra normálisan lélegezni. Felnevetett.
-Nagyon szépen táncolsz, de gondolom elég nehéz.
-Az.-bólintottam.
-Randira hívott?-kérdezte egyszer váratlanul.
-Mi?
-Hát Will. Elhívott randizni, igaz?
-Igen, de beszéljünk arról, hogy lehet, hogy fellépünk a színházbaaaaan-itt a nyakába ugrottam. Végül egy csomó ideig cipelt a hátán. Nagyon sokat nevettünk.
-Ellie!-szaladtam föl az emeletre és visszafordulva Harryt sürgettem.-Gyere már, Haz.
-Nem te cipeltél engem idáig.-csak megforgattam a szemem, és benyitottam Ellie szobájába, ahol semmi sem változott.
-Ellie! El sem hiszed, hogy mi történt!-sikítottam az LB-m fülébe.-Lehet, hogy fellépünk a színházba.-Ellie szemei kikerekedtek, és is elkezdett sikítozni. Ott ugrabugráltunk és visítoztunk a szoba közepén, miközben 5 fiú úgy nézett ránk, mintha UFÓ-k lennénk. Végül Liam odajött, és lenyomott minket, hogy ne ugrálhassunk tovább.
-Lányok! Én már elszédültem attól, hogy fel és le pattogtok. Nyugi.
Ezután kitör a párnacsata, és végül mind a heten lihegve dőltünk ki. Aztán a fiúk olyan fél 10 fele távoztak, én pedig aznap ott ,,aludtam" Ellienél.
Nos, remélem tetszett ez a rész is. Hamarosan hozom a következőt.
Pussz: K
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése