Valaki ráfeküdt a csengőre. Kómásan, kikászálódtam az ágyból, és az ajtó felé vettem az irányt. Út közben egy gyors pillantást vetettem a tükörképemre. Hát nem voltam valami csodálatos. A hajam egy konkrét szénakazal volt, azt a bizonyos tűt egyenesen lehetetlen lenne megtalálni benne. A zöld szemeimet alul fekete karikák övezték, kicsit panda beütéses volt az egész. Tegnap kicsit sokáig voltunk el, megünnepeltük a fellépésünket. Aztán Ellie-vel itthon mindent kitárgyaltunk és úgy hajnali 4 körül aludhattunk el, és nem esett valami jól ez a 10 órás kelés. Ellie a fejére húzta a párnát, szó sem lehetett arról, hogy Ő menjen ki ajtót nyitni. Anyu már elment dolgozni, csak egy üzenetet hagyott. Gyorsan kitártam az ajtót, és a csengő is abbahagyta a csengést. Ott találtam magam 5 fiúval szemben, nem a legjobb állapotomban, de már láttak így, szóval annyira nem izgatott. Ők mind befurakodtak az ajtón. Lehetetlenül néztem rájuk.
-Srácok! Nem gondoljátok, hogy kicsit korán van?-öleltem meg őket egyesével.
-Ennyire fáradt vagy?-kérdezte Louis és Kevint, a galambot lehelyezte a konyhapultra.-Mit csináltál te éjszaka?-kérdezte kaján vigyorral az arcán.
-Csajos estét tartottunk Ellie-vel, mert alig jut mostanság időnk egymásra. Kértek kávét?-mindenkinek felcsillant a szeme, ezt igennek vettem.
-Ellie itt van?-kérdezte Niall.
-Igen, fent van a szobámban, menj csak fel. Csak vedd figyelembe, hogy lányos estén vagyunk túl, és nem az én szobám a megtestesült rend.-Niall már a lépcsőn ment fel, de én még utána szóltam.-Niall, ne húzd le róla a takarót!
Beszélgettünk és nevetgéltünk a fiúkkal, amikor Ellie, felismertem, ordítása szelte át a levegőt.
-Úgy látszik mégis lehúzta a takarót.-dünnyögtem.
Ellie morcosan jelent meg a lépcső tetején, és ahogy lejött megragadott egy bögrét, amibe, direkt előre töltöttem kávét. Miután kellőképpen feltöltődtünk, elmentünk valahogy rendbe szedni magunkat. Felöltöztünk, fogat mostunk, egy kis alapozó és korrektor, utána egy kis szempillaspirál, meg persze egy kis szájfény.
Ellie haragja elpárolgott, és boldogan csókolta meg Niall-t, elég hosszan. Mi egy ideig néztük őket, majd Zayn egy idő után megelégelte.
-Niall, haver! Mi is itt vagyunk, amúgy meg menjetek szobára.-mi, többiek, ezen jól elröhögcséltünk. Niall és Ellie is leültek.
-Nos, szóval azért jöttünk ide, hajnalok hajnalán, hogy megmondjuk nektek, hogy interjúnk lesz.-Ellie és én, hogyha ölni tudnánk a tekintetünkkel, akkor már régen halottak lennének ezek a fiúk.
-Ti komolyan ezért ébresztettetek fel minket, hogy ezt közöljétek? Már bocs, de szinte minden nap van interjútok, és nem lenne valami vidám életetek, ha ebből szokást csinálnátok. Mármint abból, hogy reggel ideállítotok, meg minden.
-Rólatok lesz interjúnk.-jelentette be ünnepélyesen Louis.
-Oké, akkor majd megnézünk titeket a TV-ben.-még mindig értetlenkedtünk.
-És azt akarjuk, hogy ti is ott legyetek.-folytatta Harry.
Niall odalépett hozzám, mikor kiszálltunk a kocsiból.
-Molly, szeretnék kérni valamit. El akarom mondani Ellie-nek, hogy szeretem, és úgy gondoltam, hogy itt a jó alakalom, és ország-világ megtudná, meg persze ő is. Nem akarom kitenni ilyesminek, minthogy rajongók, de elengedni sem. Szerinted ez jó alkalom lenne?-úgy hadart, hogy alig bírtam kivenni, hogy mit mond.
-Niall, ez remek ötlet.-Ránéztem Ellie-re, aki felhőtlenül ment előttünk, és nevetett a fiúkkal.
-Persze nekik külön öltözőjük van.-mormogtam magamban, amikor beléptem Harry-hez is. Már csak ő maradt, gondoltam adok neki bátorítást.
-Szia, Molly!-köszöntött boldogan.
-Haz! Csak sok szerencsét akartam kívánni.
Kicsit bohóckodtunk az öltözőben. Vagyis egymást csikiztük. Aztán egyszer csak magához húzott és....megcsókolt. Én visszacsókoltam. Aztán hirtelen bekopogtak, és Harry-t hívták, aki el is sietett, bármilyen magyarázat nélkül. Mi Ellie-vel az operatőr mögé ültünk. Én csendben gondolkodtam, a csókon. 'Vajon Harry szeret?' Nem tudtam, hogy mit gondoljak. Egy ideig a közelgő turnéról esett szó.
-Niall, úgy hallottam, hogy van egy titokzatos lány, akit Ellie-nek hívnak.-mondta a operatőr.
-Nos, igen. A neve Danielle Andrews. És szeretnék neki mondani valamit.-ránk nézett és pedig felfelé tartottam a hüvelykujjam.-Ellie, szeretlek.-Nos, itt Ellie elsírta magát, és csak annyit tátogott, hogy ,,Én is".
-Akkor ő a barátnőd?-ez a riporter nem tud semmit felfogni?
-Igen.-válaszolt rá határozottan Niall. Én Ellie-t szorongattam, mert féltem, hogy összeesik.
-Harry, valamelyik nap láttunk téged, egy barna hajú lánnyal, akit a hátadon cipeltél. Ő a barátnőd?-kérdezte a riporter. Rám gondolt?
-Nem, ő szigorúan csak barát, és soha nem is lesz több.-monda kíméletlenül. Mi?! Lefagytam. Megcsókolt, és nem is szeret. Kicsit sem. És nem is fog. Éreztem, hogy ellepik a szememet a könnyek. Ellie is észrevette.
-Jól vagy?-kérdezte aggodalmasan.
-Persze, Ell, csak kicsit kimegyek levegőzni.-mindegyik fiú, kivéve Harry-t, lefagyott. Ők sem értették. Nem nézte hátra, csak kiszaladtam a teremből, az épületből. Leginkább a világból is kiszaladtam volna, de azt nem tehettem. Leroskadtam és csak sírtam. Hogy lehettem ilyen bolond?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése