Ott ültem az öltözően, amit megosztottam Ellie-vel is, de ő még a folyosón volt Niall-lel. A maradék négy fiú nálam volt bent, de ők is elmentek, miután sok szerencsét kívántok. Szóval ott ültem az öltözőnkben egyedül, remegve. Féltem, hogy elrontom, kinevetnek vagy valami, pedig nm volt mitől izgulnom, hiszen próbán már minden tökéletesen ment. Éppen a gondolatmenetem közepén tartottam, amikor benyitott valaki. Gondoltam Ellie, így hát fel sem néztem, de akkor megszólalt Harry.
-Izgulsz?-kérdezte, szinte suttogva, mire bólintottam.-Pedig biztosan ügyes leszel.-kacsintott.-Olyan szépen táncolsz, mintha valami pehely lennél.-folytatta költőien, én pedig felvontam a szemöldököm.
-Ezt te találtad ki?
-Nos, nem, de a szándék a fontos. A neten láttam.-Felnevettünk. Ez oldotta a feszültséget. Hirtelen közelebb húzott magához, és megölelt. Szorosan lehunytam a szemem.-Ügyes leszel.-dörmögte a hajamnak, én pedig a vállába fúrtam a fejem.-Keress egy pontot, amit végig nézhetsz, és úgy könnyebb. Én is mindig azt szoktam csinálni.-csend telepedett ránk, csak öleltük egymást, én pedig erőt merítettem belőle. Ekkor azonban Ellie nyitott be, mi pedig szétugrottunk.
-Öhm...nem akartam zavarni, bocsi. Helen mondta, hogy álljunk be, és te vagy most a Hattyú.-kacsintott. Zavartan ránéztem Harry-re, aki biztatóan elmosolyodott, és kimentem a szobából.-Ez meg mi volt?-állított meg Ellie, és mélyen nézett a szemembe.
-Semmi, csak nagyon izgultam, és megölelt.-a hangom halk volt.
-Gyorskérdés.-ez amolyan játék szerűség volt nálunk. Mindig gyorsan és az igazat kellett mondani.-Ha Harry megkérne, hogy legyél a barátnője, igent mondanál?-Leesett az állam. Ez gonosz húzás volt, és nem volt jó, hogy még mielőtt magamnak is bevallottam volna, ár másnak kell.
-Igen, azt hiszem.-elmosolyodott.
Kiléptem a színpadra. A lámpa vakítóan égett, alig láttam valamit. Álarcként mosolyogtam, miközben ijedten és zavartan pillantottam körbe.'Egy pontot'-gondoltam magamban, és akkor észrevettem. Ott ült kíváncsian, és mosolygott rám. Én még szélesebb mosolyra húztam a számat, és a gyönyörű zöld szemébe fúrtam az én zöld szempáromat. Meghallottam a zenét, és elkezdtem.
A közönség hangos tapsviharban tört ki, mikor véget ért a darab, mi pedig gyorsan sorba álltunk, és meghajoltunk. Boldogan, és megkönnyebbülten léptem ki a folyosóra. Még mindig a jelmezem volt rajtam.Ott állt. Én pedig a nyakába ugrottam.
-Köszönöm.-elmosolyodott.
-Nincs mit.
A fiúk megvárták míg átöltözünk, és együtt léptünk ki a meleg utcára. Már alkonyodott, mi pedig nevetve sétáltunk el.
Nos, meghoztam a következő részt, remélem tetszett. Amúgy nyugodtan írjatok kommentet, nem harapok ;)
Nem tudom mikor hozom a következő részt, de igyekszem.
Pussz: K
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése